1976 Májusában láttam meg a napvilágot fiúként, szüleim egész fiatalok voltak mikor megérkeztem. Vidéki kisfaluban nőttem fel, egy ilyen kis közösségben mindenki mindenkit ismer, helyesebben, a zöme már hallott mindenkiről valami pletykát, de rólam aztán igen sokat.Szóval engem igazán ismertek........A történetem elég hosszadalmas lenne ha mindent lepötyögnék, ezért eme iromány keretéba csak a leg fontosabb dolgokat vázolom, melyek éppen eszembe jutnak.... Kezdjük ott, hogy rettentően rossz gyerek voltam, és ez nem holmi reklám!! Valóban nagyon, habár a kifejezés nem helyes teljesen, inkább úgy mondanám, hogy rengeteg rossz fát tettem a tűzre. Pl. az első ami eszembe jut, amikor még bútortól bútorig tudtam csak két lábon közlekedni, rövid idő alatt három papagájt enresztettem szélnek, a rokonság papagáj állományából. .(később folyt.) Szóval már a kezdeteknél tudására adtam a világnak, hogy velem nem babrálhatnak ki, mert én úgyis azt csinálok amihez éppen kedvem van. És ez folytatódott......(folyt.köv.) Ami fontos, hogy ez a lázadó, mindenre fittyet hányó hozzáállásom a világhoz, ez volt az ami miatt most itt tartok ahol és ezért elmondhatatlanul hálás vagyok, azért azt még elmondom, hogy az ahol tartok most, nem anyagi szempontok alapján jelenti a jelen helyzetet.. Mindig is tudtam ,hogy van valami a ködön túl, van valami ami nem egyértelmű, de mégis teljesen érezhető ha egy kicsit félretesszük a gondolatainkat, és nem kreállunk saját magyarázatot mindennek amit érzékelünk magunk körül. Kisgyermekként sokszor volt olyan érzésem, hogy ez az egész csak egy film, és én vagyok benne az egyik szereplő. Most felnőttként visszatértem ugyanerre a pontra. Csak azzal a különbséggel, hogy most már csak segitséggel sikerült ezt a fajta "világszemléletet" visszanyernem. Ezt a valamit, nevezzük istennek, örökkévalónak, allahnak, jehovának, mindenségnek, univerzumnak, bárminek. Ezt kerestem egész eddigi életem során, és az összes akadályt magamnak vetettem utamba......
